Meggy. és cseresznye főzése.
Kicsit megkésve, de szeretnék néhány mondatot írni eme két gyümölcs főzéséről.
Cefrézésükkel nincs gond, mert szépen pépesíthetők a fúrógépes, keverőszáras módszerrel.
Ha ez jól sikerült, akkor egy szinte híg lekvár állagú, pépes anyagunk lesz, amiből a keverőszár szinte teljesen eltávolította az esetlegesen benne lévő szárakat is. Ez fontos! A benne maradt szár ugyanis "zöldízt" fog eredményezni párlatunkban. A magozással nem szoktam bajlódni, hiszen a jól pépesített meggy, cseresznye, (de írhtnám hogy a csonthéjjasok) az erjedés végére "ledobja" a magot, a hordó aljára. Ezután nincs más dolgom, mint lemrni róla a cefrét, és a magokat pedig kiüntöm a szemétbe. (vagy lemosom, szárítom, és oda adom anyukámnak, aki meggymagpárnát készít belőle. Erről olvashattok a neten)
Gondos erjesztés mellett nagyon hálás fajták. Kihozataluk, 8-13% között mozog.
A problémák álltalában a cefre lefőzésekor szoktak kezdődni. Ha ugyan annyit teszünk az üstbe mint szoktunk, nagy meglepetés érhet minket, mivel azt fogjuk tapasztalni, hogy a hűtő azon részéből, ahol a tükör tiszta alszesz szokott folyni, piros lé kezd csordogálni. Igen. Sajnos mindkét fajta fokozottan habzás veszélyes. Ami veszély, nem is igazán veszély! Ha kicsit áthabzik, ne ilyedjünk meg. Vegyük vissza a fűtést, és néhány perc múlva elkezd kitisztulni párlatunk, ha nem töltöttük túl az üstünket. Mikor nem töltöttük túl? Hát..... Én kb félig szoktam megtölteni ezekkel a gyümölcsökkel. Ettől feljebb csak habzásgátlóval merném tölteni. Lehet kapni a kereskedelemben ilyet, de azt mondják a használatlan étolaj is megfelel erre a célra. Ebből kell a cefrére tenni kb 1-2 evő kanállal, és ez visszafogja a habzást. Én még nem próbáltam, de biztos így van.
