Szentjánoskenyér
A napokban, a napi rutinautózásom közben felfigyeltem arra, hogy az elektromos művek, több helyen megnyirbálta közterületeken a fákat. Többek közt egy olyan helyen is, ahol (nem tudom mi az igazi neve) "Szenjánoskenyér" fák vannak. Könnyű megismerni őket, mert jellegzetes, hosszúkás, (kb 30cm hosszú, és 3-4 cm széles) lapos termésük, semmiven nem összetéveszthető. Biztosan láttál már ilyet. Ha megrázod a termést, zörögnek benne a magok. Na ekkor jutott eszembe, hogy egyszer kaptam én ilyennek a párlatát, és nekem ízlett. Amikor megkínáltak vele, rögtön olyan érzésem volt, hogy valamilyen bogyósnak a párlatát iszom. Aztán a tulaj, mondta, hogy "Szentjánoskenyérfa" termését cefrézte be, és főzte ki. GYorsan el is kértem a receptet, és most jött el az ideje, hogy én is megpróbálkozzam vele. Hát kérem ma megtettem. Hordóba gyűjtöttem, ágdarálón ledaráltam, vizet adtam a teljesen száraz darálékhoz és ...... Elmentem megebédelni. Gondoltam ebéd, kávé, egy cigi, és beindítom legújabb cefrémet. Így magárahagyva pihent kb 40 percet. Mire újra megnéztem, és indítani akarnám, hallom ám hogy rotyog a cucc. Nagyon elcsodálkozva öntöttem hozzá, a már felfuttatott élesztőt, és kevés élesztőtápot.
Nem tudom mikorra fog kiforrni, de majd beszámolok róla. Tudni kell erről az érdekes termésről, hogy nem kevés cukrot tartalmaz. Annyit, hogy nekem mire ledaráltam, már nagyon ragadt a kezem, és a darálót is nehéz volt elmosni a beleragadt növénydaraboktól. Nem véletlenül ette ezt Keresztelő Szent János, amikor a pusztákon bolyongott. Állítólag ez tartotta életben várdolása alatt....
Itt a nyersanyag.
Itt pedig már darálva...
És itt már forrás közben...
